Ceauşescu-rendszer összeomlása, a romániai forradalom és a rendszerváltás is lehetőséget teremtett Erdély revíziójára
1989-ben nagyon kedvezően álltak a csillagok – mondta egy későbbi interjújában Németh Miklós, volt magyar miniszterelnök, amikor is arra gondolt, hogy a politikai palettán akkor olyan szereplők voltak, akik együttműködve, egymásban bízva olyat tudtak alkotni, ami szerinte egy évszázadban egyszer vagy kétszer fordul elő. Az egykori kormányfő mindenekelőtt Mihail Gorbacsov szovjet vezető, Helmut Kohl német kancellár, idősebb George Bush amerikai elnök és II. János Pál pápa szerepét emelte ki.
1989-90-ben a nemzetközi helyzet nekünk magyaroknak kedvezett. Románia ugyanis kihúzta a gyufát Nyugat-Európában, az 1987-ben meghirdetett falurombolási program elég komoly nemzetközi visszhangot kapott. 1987 után tömegek menekültek Magyarországra és Németországba, aminek hatására nemcsak Budapesten, de szerte a világban voltak kisebb-nagyobb tüntetések.
Tiltakozott a bonni parlament, a római szenátus, a bécsi kormány, de számos európai kulturális szervezet is. 1988. június 27-én Budapesten emberek tízezrei vonultak fel a Hősök terén az erdélyi falurombolás ellen tiltakozva. Közben az amerikai kontinensen is zajlottak a megmozdulások. Ottawában 1988. június 20-án a Magyar Emberi Jogi Alapítvány kanadai szervezete közölt tiltakozó felhívást a romániai falurombolások miatt. Június 20-án Torontóban szerveztek tüntetést az erdélyi magyar falvak kitelepítése ellen.
1989 december 16-án - a romániai forradalom kirobbanásának másnapján - a Magyarországra látogató Helmuth Kohl bírálta Romániát nemzetiségi politikája miatt, illetve arról is beszélt, milyen igazságtalanság érte Magyarországot a trianoni diktátum nyomán. Külön érdekesség, hogy pár hónappal korábban a magyar miniszterelnök látogatott Németországba, és bejelentette a vasfüggöny lebontását, amivel közvetetten megnyitotta az utat a német újraegyesítéshez.
1989. szeptember 10-ről 11-re virradó éjjel Magyarország lebontotta a vasfüggönyt, és megnyitotta határait az országban tartózkodó több tízezer keletnémet menekült pedig szabadon átléphette az osztrák-magyar határt. A magyar miniszterelnök, és a német kancellár közötti megbeszélésen Kohl többször is rákérdezett, milyen ellenszolgáltatást kér ezért Magyarország. A kancellár ennyit mondott a magyar miniszterelnöknek: „Ezt a döntést a német nép soha nem fogja önnek, a kormányának és a magyar népnek elfelejteni”. Elképzelhető, hogy a háttéralku része volt, hogy cserébe Németország is támogatja Magyarország területi követeléseit, és Erdély visszaszerzését.
Egy hónappal a német kancellár látogatása és kijelentései után, 1990. január 18–19-én a Magyarországon tartózkodó francia elnök, François Mitterrand - aki már korábban, 1982-ben is mocskos ügynek nevezte Trianont, és kijelentette, hogy a trianoni szerződés tévedés volt - egy villásreggeli során találkozott Antall Józseffel és több ellenzéki politikussal, ahol szóba került a határon túli magyar kisebbség helyzete is. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Mitterrand „Magyarország számára különösen fájdalmasnak” nevezte a békediktátumot és a nemzeti kisebbség kérdését, mivel az országot, tette hozzá, „mindkét világháború után megfosztották területének kétharmadától”. Szavai világszerte nagy feltűnést keltettek.
Az USA is felajánlotta Erdélyt Magyarországnak - Az 1980 utáni magyar vezetés a színfalak mögött folyamatosan tárgyalhatott Erdély hazatéréséről...
Ioan Talpeş, a román Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke, majd később Ion Iliescu államfő tanácsadója Adevărul napilapnak adott interjújában elmondta, hogy 1979-ben Kádár János magyar kommunista vezető az Egyesült Államokba utazott, ahol nagy rokonszenvvel fogadták, ő pedig megértette, hogy Ceauşescu "szerencsétlenkedése" miatt Magyarországnak kivételes lehetősége adódott a Kelet-Nyugat közötti kapcsolatok kialakítása terén. Talpeş elmondása szerint már ekkor szóba került Erdély hazatérése.
A román titkosszolga hírszerzési jelentésekre alapozva elmondta, hogy Washingtonban 1986-ban kidolgoztak egy tervet, amelynek értelmében Erdély anyaországhoz való visszacsatolása révén szerették volna „levegőbe repíteni” a kommunista rendszert. Állítása szerint: az 1989-es romániai forradalom idején a terv nagyon közel állt a megvalósuláshoz.
1989 júliusában jegyezte meg a BBC-t Budapestről tudósító Sally Acroyd, hogy a magyar külügyminisztérium egyik szóvivője akkoriban azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak meg kellene változtatni a honvédelmi politikáját, és tekintetbe kellene vennie a román fenyegetés veszélyét.
Az 1989-es romániai forradalommal kapcsolatban napvilágot láttak olyan értesülések, hogy a romániai forradalom kirobbantásában benne volt a CIA és Magyarország is, de ezek később nem kerültek megerősítésre. Azonban azt Németh Miklós is elismerte, hogy akkoriban nagyon aktív volt Magyarország, és készültségben volt a magyar honvédség is.
1989-ben több magyar politikus is sürgette az erdélyi beavatkozást, mert többen meglátták az aktuális revíziós lehetőséget
A magyar honvédelmi miniszter már 1989. augusztus 20-i beszédébe beleszőtte a nemzetiségi jogok tiszteletben tartásának szükségességét, és "mélységes aggodalommal" szólt arról, hogy "ennek felismerése még nem mindenhol történt meg, s a nemzetiségek jogainak durva megsértése emberek ezreit kényszerítette szülőföldjének, otthonának elhagyására". Erre akár az erdélyi katonai mozgósítás megalapozásaként is tekinthetünk.
1989 decemberében a magyar honvédség magasabb harckészültséget rendelt el és a Belügyminisztérium megerősítette a határőrség készültségét is. A magyar állambiztonsági jelentések arról szóltak, hogy figyelmeztetést is kaptunk Romániából, ha fegyveres magyar önkéntesek valóban tömegesen indulnak el Temesvárra, abból harc lehet.
Az MDF küldöttsége, Für Lajos, Szabad György és Bíró Zoltán elég éles hangnemben kifogásolták, hogy miközben Temesváron népirtás folyik, a magyar hadsereg nem tesz semmit. Für Lajos 2003-ban megjelent, A Varsói Szerződés végnapjai - magyar szemmel című könyvében úgy emlékszik vissza, hogy a román forradalom kirobbanásakor Bíró Zoltánnal beszélgettek a történésekről, „az események által esetleg fölkínálkozó vagy a nyomukban megnyílható lehetőségekről, Erdélyről, erdélyi magyarokról. Arról, hogy egy kedvező pillanatban hátha nyílna tér az ügy ügyes-okos rendezésére.
A MDF-es politikusok később több katonai vezetővel is egyeztettek, illetve felkeresték Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztert is, hogy hazánk avatkozzon be az Erdélyben élő magyarok védelmében. Az MDF kezdeményezte, hogy a NATO-val és a Varsói Szerződéssel együttműködve antiterrorista alakulatokat vessünk be, továbbá felvetették, hogy önkéntes szabad csapatokat fegyverezzünk fel, akiknek dolga a civilek megvédése lett volna. Azonban a valódi cél a magyar katonai jelenlét lett volna Erdélyben, hátha megfelelő lehetőség adódna a revízióra.
Németh Miklós és Antall József inkább a kivárás mellett döntöttek... - így lemaradtunk erről a lehetőségről
Raffay Ernő, volt honvédelmi államtitkár később így idézte fel a magyar miniszterelnök állásfoglalását: "Antall József nekem is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”".
Für visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg, hogy ő és Bíró hatszemközti találkozót kért Antalltól, aki, miután előadták mondanivalójukat, előbb csak a fejét ingatta, majd egyre mérgesebb lett, és azt közölte, hogy semmi szín alatt sem ért egyet akár ilyen, akár olyan beavatkozással, azt őrültségnek nevezte, majd megismételte, hogy bárhogy alakulnak is a belső viszonyok Romániában, semmi szín alatt sem lehet, még közvetetten sem, katonai síkon közbeavatkozni. Aztán annyit jegyzett meg, hogy felőle felkereshetik az ötlettel Kárpáti Ferencet, de vigyék Szabad Györgyöt is. Für a Kárpátival történt beszélgetés felidézésében sem említi meg, hogy mivel is mentek oda, csak a csalódottságát jelzi, hogy a honvédség nem tesz meg minden tőle telhetőt a forradalmárok és az erdélyi magyarok megsegítésért. Für azt mondta, hogy a határrevízióról soha nem szabad lemondani.
Németh Miklós így emlékezett később vissza: "Antall József már-már kétségbeesetten hívott, hogy „nem bír ezekkel”, menjek át elmagyarázni nekik a helyzetet, vagy küldjek valakit. Tanácsadómat, az erdélyi gyökerekkel bíró történészt, Jenei Györgyöt küldtem, aki végül lehűtötte a kedélyeket." Németh és Antall akkor lecsitították és elaltatták a revizionistákat...
1989-90-ben nemcsak forradalmi, de revíziós szelek is fújtak a világban. Németország bátor volt, és meglépte az újraegyesítést, a magyar vezetők - bár a Nyugat látszólagos támogatást mutatott Trianon újratárgyalására, a határok felülvizsgálatára, és revíziójára - bátortalan módon kivárni akartak, így lemaradtunk az erdélyi nagy lehetőségről.
Budapest, 2021.06.03., Bálint József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése